Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barát papagáj

2012.02.23

 

Barát papagáj

Myiopsitta monachus

 

barátpapagáj v. remetepapagáj (Myiopsitta monachus - Mönchsittich - Monk Parakeet v. Quaker Parrot): a valódi papagájok alcsaládjában az egyik monotipikus nemzetség 22 cm nagyságú, könnyen szelídíthető faja.

Fotó: http://www.parrotland.hu/  és Filotás Balázs - http://gportal.hu/portal/filotas/)

Hazája Argentina, Paraguay, Uruguay és Kelet-Bolívia, ahol a ritkás erdőkben csapatosan fészkel.

Nem élvez különösebb védelmet, sőt, ezrével exportálják.

A szem sötét, a csőr sárgás szaruszínű, a láb szürkés.

A kormánytollai kékesek. A homloka, kis részben a fejtető, az arca, a torka és a melle szürke, az utóbbin sötétszürke hullámsávokkal díszített.

A has alja, az alsó farkfedők és a láb tollazata sárgás, enyhe zöld árnyalattal.

Másutt a tollazat - beleértve a hosszú, hegyes farkot is - világoszöld.

Ivari kétalakúságnak nincs jele. A tojó feje talán valamivel kisebb a hímétől. Vannak, akik szerint a hímhez nagyon hasonló tojó melléről hiányzik a keskeny, vékony melli hullámozottság. És a hasuk sárgás árnyalatú világos, de lehet, hogy ez csak az alfajok keveredése folytán mutatkozik.

A nagy és egymástól részben elszigetelt előfordulási helyek okán kialakultak az alábbi alfajai:

Myiopsitta

  • m. calita: argentin barátpapagáj (a törzsalaknál kisebb, a feje sötétebb szürke);
  • m. cotorra: paraguayi barátpapagáj (itt leginkább szembeötlő, hogy a zöld részek a tollazatban világosabbak, mint a törzsalaknál);
  • m. luchsi: bolíviai barátpapagáj (talán a leglátványosabb alfaj, a hát olajbarna, a sárga területek itt aranylóak, a farok sötétzöld - Luchssittich - Cliff Parakeet).
Utóbbi vitatott helyzetű, a legáltalánosabb vélemények szerint nincs is. Mások hajlanak rá, hogy önálló fajnak ismerjék el. A vitát nehéz eldönteni, mert nincs példány, mely bizonyíthatná bárki igazát is. A neten egyetlen, értékelhetetlen fotó bizonyítja létét:

http://gallery.discoveringbolivia.com/cpg/albums/userpics/10001/thumb_Myiopsitta luchsi nesting.jpg

A papagájokon belül is a leginkább társaságkedvelő. Kolóniákon költ.

Különlegessége, hogy nem odúban fészkel, hanem a nőstény ágakból (kínáljunk fel nekik hajlékony nyírfavesszőket) hatalmas "várat" épít. Élőhelyén az 1000 méternél magasabb hegyekben is előfordul.

Néhány kolónián megmérték a fészekvárat. Kiderült, hogy tövises gallyakból hordták össze a valóságos fészekvárat, amelybe számos járatot alakítanak ki. Egy-egy járat végén önálló fészkelőhely van.

A méretekre jellemző, hogy találtak ágakból emelt, 3 méternél nagyobb költőhelyet, mely összes anyaga meghaladta a 200 kilogrammot. Egy-egy ilyen "várban" számos pár otthonra lelhet.

Ehhez az építményhez rendkívüli módon ragaszkodik, így tulajdonképpen szabadon is költethető.

Rendkívül éles hangja viszont fogja zavarni a szomszédokat.

Mauersberger leírja, hogy az indiánok szeretik a fiatal remete papagáj húsát, s ehhez úgy jutnak hozzá, hogy egyszerűen felgyújtják a fészekrőzsét. Esetenként a papagájokkal együtt pusztulnak fütyülőludak és oposszumok, tekintve, hogy ezek is szívesen fészkelnek a lármás papagájjal.

Miután jól tűri a hideget, több német állatkertben próbálták meg szabadon tartani. (Természetesen csak akkor adták meg nekik az elrepülés lehetőségét, amikor a fészekvárukat megépítették.)

image2392A kísérlet sikerült, de az állatkertekhez közeli gyümölcsösök tulajdonosai ennek egyáltalán nem örültek. A hidegtűrésére jellemző, hogy 1956-ban a rendkívüli télen, a mínusz 29 fokot (!!!) is jó egészségben vészelte át a berlini állatkert szabadon tartott csapata.

A bólyi Gálos Istvánnál egy család kisebb volierben fészkelt, s közben szétrágták a vastag hálót. Az erdész madarász kíváncsiságból nem stoppolta be a lyukat, s igazolni tudja, hogy a barátpapagáj nem hagyja el a fészkelési helyét, ha ott nyugodt körülmények között, de felkínáljuk nekik a szabadságot.

Más madarakkal egyáltalán nem fér meg, még nálánál erősebb papagájokat is bátran megtámad, hogy elűzze a fészekvár közeléből. Ha idegent lát v. veszélyt sejt, éktelen rikácsolásba kezd, amit a szomszédok nehezen tűrnek!

4-7 tojását a tojó a külső hőmérséklettől függően, tág határok között, 22-26 nap alatt egyedül költi ki.

Kirepülésre 43-46 nap múltán lehet számítani. Átlagos papagájkoszton tartható.

Már a II. világháború előtt lehetett látni a berlini ZOO-ban egy sárga barátpapagájt.

Sajnos nem örökítette az utódaira a színét. Később az 50-es években röppent fel hír egy mási sárgáról, de ez is nyom nélkül eltűnt.

Valószínűleg recesszív sárgák voltak, mint ahogyan a német és a németalföldi importőrök szállítmányaiban is fel-felbukkannak - a vadon befogott madarak között - ilyen példányok. Sőt tudjuk, hogy az eredeti élőhelyen nem ritkák a sárgatarka egyedek.

1951-ben Unger fogott be egy ilyen madarat a paraguayi útja során.

Tenyészetben 1961-ben, Belgiumban jelentkezett az első mutáció, ez kék színű, s egy Bruyneel nevű tenyésztő aratott vele sikert.

Nem sokkal később megjelent az arany színváltozat, 1972-ben pedig a zöld-arany tarka.

A német Spenkeling tenyészete híres a sárga tarkákról, s nála van fahéj színű változat is.

Érdemes megjegyezni, hogy a hol aranynak, hol sárgának leírt színváltozatok nem lutinók, hanem rec. sárgák. Azt sem árt tudni, hogy az USA-ban (ahol rendkívüli becsben tartják) egy normál színű 2006-ban cc. 100-300 dollárt kóstált, míg a ritkább kék, fahéj, sárga színváltozatokért 10 000 dollárt is elkértek. AZ ALBINÓRÓL NE IS BESZÉLJÜNK!http://quakercorner.com/peanutcorner.html

http://videa.hu/main.php?page=play&v=4ezmkYpqJERZ4RWe http://www.youtube.com/watch?v=-mWXQ93cWtc&mode=related&search

LENGYEL TIBOR, MADÁRBARÁT-LEXIKON

Elterjedése: Dél-Amerika délkeleti területei, Bolívia középső részétől és Délnyugat - Brazíliától délre, Közép - Argentína felé.

Jellemzői: A hímek és a nőstények testének felső része zöld, alsó része, fejének elülső része és arca szürke, csőre világos szaruszínü, szivárványhártyája barna.

A fiatal példányok hasonlítanak az idősebbekre, fejük elülső részén azonban néhány zöld toll is található. A remete papagáj nemzetségének egyetlen fajtája. Erős testalkatú, hosszúfarkú papagáj, csőre zömök. Német, angol illetve latin nevét szürke színének és csoportos éltmódjának köszönheti.

A barát papagájok mindig nagy közösségekben élnek. Egy különleges tulajdonságuk azonban megkülönbözteti őket az összes többi papagájtól: Ágakból, száraz gallyakból hatalmas, közösségi fészkeket építenek a pálmák, fák koronáján.

A gömbformájú képződményben minden párnak megvan a daját ,,lakása", külön, alagútszerű bejárattal, és háló-, illtve költőkamrával. Mivel a közösségi fészekhez minden jövevény újabb lakórészeket épít, a költőhely idővel hatalmas méretekre tehet szert. Előfordul, hogy a fa eltörik a fészek súlya alatt.

A barát papagáj Dél - Amerika déli területeinek leggyakoríbb papagáj fajtája. Rendkívül jól alkalmazkodnak elterjedési területük minden biotópformájába képesek beilleszkedni. Gyakran látni őket farmok területén, ahol előszeretettel építik fészkeiket telepített eukaliptuszfákra, és fogyasztják azok termését. A remetepapagájok szinte mindenevők, rájárnak fák gyümölcsére, a cserjék bogyóira, de szívesen csipegetik a vadon termő lágyszárú növények magvait is. Azt is megfigyelték már, ahogy a remete papagájok csőrükkel kikaparják a földből az édesburgonyát, és a földimogyorót. A gabonatáblák, gyömölcsösök megdézsmálásával olykor nagy károkat okoznak. A gazdák hatalmas fészkeik felgyújtásával védekeznek ellenük.

Import révén kerül Dél - Amerikából európába, ezek legtöbbje fiatal egyed. A madarak elfogása roppant egyszerű: A hatalmas fészkeket rejtő fákat röviddel a fiókák kirepülése előtt kivágják, majd a kicsinyeket kiszedik a fészkükből.

Azt hiszem, méreteikhez képest a barát papagájok a leghangosabb papagájok, A magányosan tartott egyedek azonban hamarosan felhagynak a rikoltozással, és csak ritkán szólalnak meg. Hamar megszelidülnek, ilyenkor igénylik, hogy gazdájuk mindeg közvetlen közelükben legyen.

Több esetről is tudunk, hogy európában szabadban tartják őket. Akárcsak dél - amerikai otthonukban, nálunk is óriásfészkeket építenek, itt pihennek, költenek és nevelik fel fiókáikat. Jól bírják az európai klímát, a telet is gond nélkül a szabadban töltik.

Németországban néhány tenyésztőnél sárga és kék mutánsok is élnek.

Dieter Hoppe

 

 

Egyéb magyar nevek: remetepapagáj

Angol neve: Monk Parakeet

Latin neve: Myiopsitta monachus

Német neve: Moenchsittich

Származási hely: Argentína, Paraguay, Uruguay és Kelet-Bolívia

Testnagyság (Fejtetőtől farokvégig mérve) : 29 cm

Nemek megkülönböztetése: Ivari kétalakúságnak nincs jele. A tojó feje talán valamivel kisebb a hímétol. Vannak, akik szerint a hímhez nagyon hasonló tojó mellérol hiányzik a keskeny, vékony melli hullámozottság. És a hasuk sárgás árnyalatú világos, de lehet, hogy ez csak az alfajok keveredése folytán mutatkozik.

Fészkeltetés: A papagájokon belül is a leginkább társaságkedvelo. Kolóniákon költ.
Különlegessége, hogy nem odúban fészkel, hanem a nostény ágakból (kínáljunk fel nekik hajlékony nyírfavesszoket) hatalmas "várat" épít. Élohelyén az 1000 méternél magasabb hegyekben is elofordul.
Néhány kolónián megmérték a fészekvárat. Kiderült, hogy tövises gallyakból hordták össze a valóságos fészekvárat, amelybe számos járatot alakítanak ki. Egy-egy járat végén önálló fészkelohely van.
A méretekre jellemzo, hogy találtak ágakból emelt, 3 méternél nagyobb költohelyet, mely összes anyaga meghaladta a 200 kilogrammot. Egy-egy ilyen "várban" számos pár otthonra lelhet.
Ehhez az építményhez rendkívüli módon ragaszkodik, így tulajdonképpen szabadon is költetheto.
Rendkívül éles hangja viszont fogja zavarni a szomszédokat.

Tojások száma: 6 - 8

Kotlási idő: 22-23 nap

Kirepülési idő: 42-45 nap

Etetés: IV. séma szerint (Lásd: Tartás, idomítás) zöldeleséggel, gyümölcsökkel és állati fehérjével (pl. lisztkukac) kiegészítve.

Tartás, elhelyezés: Legalább 4x3x3m területű kerti volierben, kolóniában tartsuk (legalább 3-5 pár). Miután jól turi a hideget, több német állatkertben próbálták meg szabadon tartani. (Természetesen csak akkor adták meg nekik az elrepülés lehetoségét, amikor a fészekvárukat megépítették.)
A kísérlet sikerült, de az állatkertekhez közeli gyümölcsösök tulajdonosai ennek egyáltalán nem örültek. A hidegturésére jellemzo, hogy 1956-ban a rendkívüli télen, a mínusz 29 fokot (!!!) is jó egészségben vészelte át a berlini állatkert szabadon tartott csapata.
A bólyi Gálos Istvánnál egy család kisebb volierben fészkelt, s közben szétrágták a vastag hálót. Az erdész madarász kíváncsiságból nem stoppolta be a lyukat, s igazolni tudja, hogy a barátpapagáj nem hagyja el a fészkelési helyét, ha ott nyugodt körülmények között, de felkínáljuk nekik a szabadságot.
Más madarakkal egyáltalán nem fér meg, még nálánál erosebb papagájokat is bátran megtámad, hogy eluzze a fészekvár közelébol. Ha idegent lát v. veszélyt sejt, éktelen rikácsolásba kezd, amit a szomszédok nehezen turnek! Mozgékony, zajos madár, rengeteget és erősen rágcsál, szeret fürödni, bátor. Egyesek szerint költési időszakon kívül fogságban más fajokkal is együtt tartható.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élőhelyén sík vidéki és középhegységi erdőkben, szavannákon és farmokon egyaránt előfordul. A táplálkozó helyeken akár több száz madár is összeverődik, biztonságukról őrszolgálat gondoskodik. Röpte gyors, szapora szárnycsapásokkal. Általában az őszi, kora téli hónapokban költ. A közös fészek súlya akár 250 kg is lehet. Ezen belül bonyolult ürgerendszer található több kijárattal és őrzőnyílással. Minden családnak külön költőkamrája van. Alkalmazkodási képességéről annyit érdekességképpen, hogy New York külvárosi részeiben is akadnak elszabadult, önálló életmódot folytató barátpapagájok.

Alfajok:
Myiopsitta
m. calita: argentin barátpapagáj (a törzsalaknál kisebb, a feje sötétebb szürke);
m. cotorra: paraguayi barátpapagáj (itt leginkább szembeötlo, hogy a zöld részek a tollazatban világosabbak, mint a törzsalaknál);
m. luchsi: bolíviai barátpapagáj (talán a leglátványosabb alfaj, a hát olajbarna, a sárga területek itt aranylóak, a farok sötétzöld).