Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kongó papagáj

2012.02.23

   Kongó papagáj

 


kongópapagáj (Poicephalus gulielmi - Kongo-Papagei v. Gulielmis Rotstirnpapagei - Red-fronted Parrot): Közép-Afrika szinte egész hosszában előfordul ez a hosszúszárnyú papagájok nemzetségébe tartozó, mintegy 29 cm nagyságú (250 g), a rokonság valamennyi közös jegyét viselő faj.

A csőr sötét, az orrviasz hús színű. A kép forrása: hirdetés image4641 és Uwe Töbs - http://www.vogelliebhaber-westerwald.de/.

A homlok a fejtetőre ék alakban felnyúlóan élénk piros. A szemgyűrű narancsos v. hússzínű.

A fejoldalak és az áll feketésbarna, a szem mögött átmenettel zöldesre vált.

A fej hátul, a nyak, a váll és a test, az alsó farkfedőket is beleértve zöld, a hason sárgás árnyalattal. A feketésbarna (de zölddel szegett tollazatú) szárny élét, a comb végét és a vállat is a homlok tűzpirosa díszíti.

A láb feketésbarna.

A tojó olyan, mint a hím, de a csőre keskenyebb és kisebb.

Az alfajai:

Poicephalus image4642

  • g. fantiensis: nyugati kongópapagáj,
  • g. massaicus: hegyvidéki kongópapagáj,
  • g. permistus: keleti kongópapagáj.

A közép-afrikai alfaj dél Kamerunban, a Közép-Afrikai Köztársaságban és Angola északi részén fordul elő. A törzsalaktól való eltérése a legszembeötlőbb a szemgyűrű fehérjében és a piros részek narancsossá halványulásában. Ezen túl a szárnya világosabb, a szárnyfedők vége zöld.

A P. g. f. Kameruntól Nyugat-Libériáig lelhető fel. A színei valamelyest sötétebbek, mint a törzsalaknál, de a mell sárgás tónusa szélesebb, maga a testnagyság pedig kisebb.

image4643A P. g. hegyvidéki alfaja leginkább Dél-Kenya magas hegyein és észak Tanzániában fordul elő. Összességében nagyobb a törzsalaknál, s itt a piros színek inkább narancsos hatást keltenek, s mind a homlokon, mind a szárnyon csupán csak nyomokban lelhetők fel. A szemgyűrű itt is világos, kékesszürke.

Hozzá áll a legközelebb a kelet-kenyai elterjedésű keleti kongópapagáj, de annál még nagyobb. A tengerszint feletti 3500 méteres magasságokban is megfigyelték.

1862-ben Hamburgba és Londonba érkezett néhány madár, ezt követően a szakirodalomban egy 1974-es importról esik szó, amely Walsrodéig követhető. Erről a szállítmányról írta Grahl, hogy csak napraforgót és almát voltak hajlandóak elfogadni.

1978-ban az AZN-ben jelent meg egy cikk a kongópapagájról, eszerint szenegáli és jákó papagájokkal voltak együtt tartva, s egymástól eltanulták a legkülönfélébb papagájtakarmányok fogyasztását, beleértve a csíráztatott és a félérett magvakat, a lágyeleséget, a zöldet vm. a kétszersültet és például a földimogyorót is.

A szaporodásbiológiával kapcsolatos jelzések viszont még váratnak magukra.

 

SZERZŐ: LENGYEL TIBOR, MADÁRBARÁT-LEXIKON


Angol neve: Jardine's Parrot

Latin neve: Poicephalus gulielmi

Német neve: Kongopapagei

Származási hely: Közép-Afrika szinte egész hosszában elofordul.

Testnagyság (Fejtetotol farokvégig mérve) : 28 cm

Testsúly: 250g

Nemek megkülönböztetése: A csor sötét, az orrviasz hús színu. A homlok a fejtetore ék alakban felnyúlóan élénk piros. A szemgyuru narancsos v. hússzínu. A fejoldalak és az áll feketésbarna, a szem mögött átmenettel zöldesre vált. A fej hátul, a nyak, a váll és a test, az alsó farkfedoket is beleértve zöld, a hason sárgás árnyalattal. A feketésbarna (de zölddel szegett tollazatú) szárny élét, a comb végét és a vállat is a homlok tuzpirosa díszíti. A láb feketésbarna. A tojó olyan, mint a hím, de a csore keskenyebb és kisebb.

Fészkeltetés: Sikerült már tenyésztésre bírni fogságban, de csak nehézségek árán: a tojások gyakran vagy nem keltek ki, vagy a fiókák haláloztak el. A költopárokat külön kell elhelyezni, lehetoleg óvni kell oket minden zavaró körülménytol. A költodoboz mérete 24 x 24 x 50 cm. Belso röpdében januárban, külso röpdében májusban kezdodik a költési idoszaka. Ha az elso fészekalj kikeltése sikertelen, általában újra fészket raknak. A fészekkontrollra különösen érzékeny.

Tojások száma: 3 - 4

Kotlási ido: 26

Kirepülési ido: 9 - 10 hetes korban.

Tartás, elhelyezés: Csendes, nyugodt madárnak ismerjük. Az újonnan beszerzett madarak igen érzékenyek, ijedosek és csak lassan fogadják el új helyüket, gondozójukat. A szelídítésük szintén lassú folyamat. Az aklimatizálódott papagájban viszont egy karakán, sokat mozgó, nagyon játékos kedvu társat ismerhetünk meg. Éppen ezért viszonylag nagy helyet és megfelelo szórakozást kell biztosítanunk számára. Szeret sokat, és erosen rágcsálni. Kis helyen, vagy unalmában hajlamos a tolltépdesésre. A javasolt kerti röpde mérete számára 3 x 1 x 2 m, minimum 5°C-os homérsékletet igényel.

 

Étrend: Gyári magkeverék, amelyet gyümölcsmagvakkal dúsítunk, ezeket feltörik és kieszik a belét ( a barack - és almamag ciánt tartalmaz, ezektől tartózkodjunk). Ezenkívül kapjon olajos magvakat (dió, pekándió, törökmogyoró, héjas mogyoró), galagonyabogyót, zöldségeket, gyümölcsöt (alma, ringló, dinnye, füge), tablettás eleséget. Egész évben, de a tenyészidőszakban mindenképpen adagoljunk kálcium -, D3 - vitamin- és foszfortartalmú táplálékkiegészítőt.

Egyéb tudnivalók: Eredeti élohelyén általában párokban él, de a költési idoszakon kívül kis - akár 10 egyedet is számláló csoportokba verodik. Nagyobb csapatokat csak az eleségben boséges területeken láthatunk. Viselkedésére az éles kontrasztok jellemzoek: repülés közben feltunoen viselkedik, zajosan kiabál, miközben táplálkozás közben nagyon csendes. Röpte gyors és egyenes. Táplálkozni néha akár 50 - 60km-re is eljár alvófájától. Már hajnal elott útra szokott kelni a táplálkozóhely felé. A visszafelé vezeto úton, ha teheti nagyobb (50 - 60 egyedet számláló) csapaptokba verodik.
Költési idoszaka Kenyában júniusban kezdodik, illetve szeptembertol novemberig tart, Tanzániában Novembertol márciusig tart. Kötohelynek általában olyan fák odvait választja, melyen az odú igen magasan (kb. 9m) található. Szívesebben fészkel a magasabban fekvo (2500m-es magasság felett) területeken. A fészekodúkhoz gyakran visszajár ismételten költeni. Az odú 60 cm széles és 2, 2,5m mély szokott lenni. A fiatal madarak általában a következo költési idoszakik a szülok mellett maradnak.

1862-ben Hamburgba és Londonba érkezett néhány madár, ezt követoen a szakirodalomban egy 1974-es importról esik szó, amely Walsrodéig követheto. Errol a szállítmányról írta Grahl, hogy csak napraforgót és almát voltak hajlandóak elfogadni.
1978-ban az AZN-ben jelent meg egy cikk a kongópapagájról, eszerint szenegáli és jákó papagájokkal voltak együtt tartva, s egymástól eltanulták a legkülönfélébb papagájtakarmányok fogyasztását, beleértve a csíráztatott és a félérett magvakat, a lágyeleséget, a zöldet vm. a kétszersültet és például a földimogyorót is.
A szaporodásbiológiával kapcsolatos jelzések viszont még váratnak magukra.

Alfajok:

 (Hím és tojó).
Poicephalus gulielmi fantiensis: nyugati kongópapagáj. Kameruntól Nyugat-Libériáig lelhető fel. A színei valamelyest sötétebbek, mint a törzsalaknál, de a mell sárgás tónusa szélesebb, maga a testnagyság pedig kisebb.
Poicephalus gulielmi massaicus: hegyvidéki kongópapagáj vagy maszáj kongópapagáj. Leginkább Dél-Kenya magas hegyein és észak Tanzániában fordul elo. Összességében nagyobb a törzsalaknál, s itt a piros színek inkább narancsos hatást keltenek, s mind a homlokon,